Közösség
Van valami egészen különleges abban, amikor megtaláljuk azt a közösséget, ahol igazán otthon érezzük magunkat. Gyerekként, diákként az osztályközösség lehet ez a biztos pont, felnőttként pedig egy munkahelyi csapat, egy alkotóműhely, sportkör vagy bármilyen társaság, ahol nemcsak jelen vagyunk, hanem számítunk is. Az ember társas lény, a legfontosabb számára a közösség, és a közösség tagjainak visszajelzése. Ha jól érezzük magunkat egy csapatban, akkor könnyebben toleráljuk a negatívumokat, ami ebben a térben ér.
A közös élmény ereje
A közösség legfontosabb ereje a közös élmény. Azok a
pillanatok, amelyeket együtt élünk át – egy osztálykirándulás, egy közös
projekt, egy jól sikerült csapatmegbeszélés, vagy akár egy spontán nevetés –
összekötnek bennünket.
A közös élmény egyfajta láthatatlan fonal, amely megtart akkor is, amikor
nehezebb napunk van. Emlékeztet rá: nem vagyunk egyedül.
Megbecsülés: amikor érték vagy
Egy jó közösségben érzed, hogy fontos vagy – nem csak azért, amit tudsz, hanem azért is, aki vagy. A megbecsülés nem hangos szó, nem ünnepélyes bejelentés. Sokszor inkább apró gesztusokból épül fel: egy köszönömből, egy elismerő pillantásból, abból, hogy számítanak a véleményedre.
Gyerekeknél ez különösen fontos: amikor az osztályban érzik,
hogy ők is a csapat részei, hogy van helyük és szerepük, akkor bátrabbak, kreatívabbak és kiegyensúlyozottabbak lesznek.
Felnőttként pedig ugyanígy szükségünk van rá: hiszen csak ott tudunk
szárnyalni, ahol értékesnek látják a munkánkat és bennünket.
Az igazi figyelem: amikor valóban meghallanak
A figyelem talán az egyik legnagyobb ajándék, amit egymásnak
adhatunk. Nem csak hallás, hanem meghallás, az értő figyelem. Amikor a gyerek úgy érzi, hogy a tanára vagy osztálytársa valóban kíváncsi
arra, mit gondol vagy érez, akkor nő a biztonságérzete, és sokkal könnyebben
nyílik meg.
Ugyanez igaz a felnőttekre: egy vezető, aki megkérdezi, hogy vagy, és a választ
is hajlandó meghallgatni, már félúton van egy erős csapat felé.
Őszinte érdeklődés: a kapcsolódás alapja
Az őszinte érdeklődés az, ami minden közösséget élővé tesz,
amikor nemcsak a feladatokban vagyunk társak, hanem emberként is kíváncsiak
vagyunk egymásra.
Mit szeret a másik? Mi motiválja? Mi nehéz neki? Mit tud elfogadni segítségnek?
Mit ünnepel éppen? Mikor szeretne egyedül lenni?
Az őszinte érdeklődés hidakat épít, amelyeken keresztül közelebb kerülünk egymáshoz – gyerek és gyerek, gyerek-felnőtt, felnőtt és felnőtt kapcsolatokban egyaránt.
A közösség, amely megtart
Ahová jó tartozni, ott biztonságérzetünk is van, ott nem félünk hibázni, kérdezni, megbeszélhetjük a dolgokat és együtt örülhetünk.Egy ilyen közösség nem csupán jó élmény, hanem erőforrás: egyszerre ad biztonságot, támogatást és inspirációt.
Gyereknek és felnőttnek egyaránt szüksége van erre az "otthonra", amely lehet egy osztály, egy munkacsoport, egy csapat vagy bármilyen közösség, ahol emberek figyelnek egymásra, megbecsülik egymást, és együtt élnek át pillanatokat, amelyek később is mosolyt csalnak az arcukra.